
Adatszivárgás: mi az, és mit kell tudni megmutatni 72 órán belül
A vonatkozó jogszabály tíz perc alatt elolvasható, és a felügyeleti hatóság jól elmagyarázza. Ami hiányzik, az a nehéz rész: a bejelentési űrlap olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre csak a naplók felelhetnek, és hogy léteznek-e ezek a naplók, azt hónapokkal korábban eldöntötték.
Az adatszivárgás ritkán hackertámadás. A legtöbb eset rossz címzettnek küldött levél, elveszett eszköz vagy papírmappa, és az az adat is számít, amelyhez már saját maguk sem férnek hozzá.
A 72 órás óra a felfedezéskor indul, nem a történéskor. Ezeket az órákat nem a bejelentés teszi drágává, hanem a mögötte lévő négy kérdés: milyen adat, hány érintett, mióta, és hogyan jöttek rá.
Ezekre naplókból válaszolnak, vagy nem válaszolnak. Háromszor „ismeretlen” beírni megengedett, és éppen az mutatja meg, hogy senki nem figyelt.
Mi számít adatszivárgásnak, és mi nem
A személyes adatot érintő adatvédelmi incidens olyan biztonsági esemény, amelynek következtében a személyes adat megsemmisül, elvész, megváltozik, vagy olyasvalaki látja, akinek nem lett volna szabad. Ez az egész meghatározás, és feltűnően keveset mond a hackerekről.
A legtöbb eset nem támadás. Melléklet a rossz címzettnek. Vonaton felejtett telefon. HR-aktákat tartalmazó mappa a papírgyűjtőben. Egy fiók, amely nyitva maradt, miután valaki távozott, és ő még be tudott lépni.
És van egy kategória, amelyet szinte mindenki kihagy: az adat, amelyhez már maguk sem férnek hozzá. A zsarolóvírus-támadás után a saját szerveren titkosítva lévő fájlok nem kerültek nyilvánosságra, de elvesztek, és a veszteség benne van a meghatározásban. Ezért az a támadás is bejelentendő lehet, amelyben semmi nem hagyta el az épületet.
Ami nem számít: az a szivárgás, amelyben nincs személyes adat. Az utcán heverő árlista bosszantó, de nem adatszivárgás. Az a biztonsági rés sem az, amelyet megtalálnak és bezárnak, mielőtt bárki használta volna; az sérülékenység, és csak akkor lesz belőle incidens, ha ténylegesen adat is érintett.
Mikor kell bejelenteni, és kinek
A fő szabály: 72 órán belül a felügyeleti hatóságnak (Magyarországon a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak, NAIH), kivéve ha az incidens valószínűleg nem jár kockázattal az érintettekre nézve. Ez a kivétel szűkebb, mint hangzik, mert az ő kockázatukról szól, nem a szervezet káráról.
A 72 óra attól a pillanattól számít, amikor tudomást szereznek az incidensről, nem attól, amikor történt. Az az incidens, amely hat hónapig tartott, és tegnap fedezték fel, a határidejét tegnaptól kezdi. Ez kedvezőbb, mint hangzik, és ezért kell tudni megmutatni, mikor tudtak róla; ez a dátum később a számítás kezdőpontja lesz.
Ha a kockázat magas, az érintetteket is tájékoztatni kell, olyan módon, amellyel tudnak mit kezdeni: mi szivárgott ki, mire számíthatnak, és mit tegyenek most. A hivatalos nyelven írt levél a szabály betűjének felel meg, a lényegének nem.
Az incidenst, amelyet nem jelentenek be, szintén dokumentálni kell. Minden incidens bekerül a saját nyilvántartásba, az is, amelyről megállapították, hogy nem járt kockázattal, főleg az, mert az indoklásnak utólag követhetőnek kell lennie.
Az űrlap a naplókról kérdez
Aki először nyitja meg a bejelentési űrlapot, azt várja, hogy arról kérdez, mi történt. Ez ott van, és ez a könnyű rész. Az órák az alatta lévő kérdésekre mennek el.
Személyes adatok mely kategóriái. Hány érintett. Mikor kezdődött és mikor ért véget. Hogyan jöttek rá. Ezek nem jogi kérdések; a naplókra vonatkozó kérdések.
Ha nincs meg, a válasz „ismeretlen”, és ez megengedett: becsléssel és utánkövetéssel tett bejelentés jobb, mint a hiányzó bejelentés. De a három „ismeretlen” válasz is információ, és a felügyelő azt olvassa ki belőle, hogy senki nem figyelt.
Ami itt különbséget tesz, azt az incidens létezése előtt eldöntötték. Mely események rögzülnek: bejelentkezések, sikertelen bejelentkezések, fájlhozzáférések, jogosultságváltozások. Mennyi ideig őrzik őket. És hogy egy rendszergazda el tudja-e olvasni őket, de nem tudja-e csendben eltakarítani. A harmincnapos megőrzés bőkezűnek hangzik, amíg szeptemberben olyan incidenst nem találnak, amely márciusban kezdődött.
Mit csinálunk ebben, és mit nem
Amit csinálunk. A technológiából álló rész: gondoskodunk arról, hogy a naplók léteznek, elég sokáig megmaradnak, és senki nem tudja csendben megnyirbálni őket, hogy a 72 órán belül meg tudjuk mondani, mely fiókok, mely eszközök és mely időszak. Előzetesen csökkentjük az esélyt: többfaktoros hitelesítés, a munkához illő, nem a történethez igazított jogosultságok, és titkosított tárolás: nálunk ez az Apricorn, a titkosítás az eszközön belül van, a házon billentyűzet, így a PIN-kód soha nem megy át a számítógépen. Az elveszett pendrive, amelyet senki nem tud megnyitni, más beszélgetés, mint az elveszett pendrive.
Amit nem csinálunk. Nem mi tesszük meg a bejelentést. Az annak a szervezetnek a dolga, amely eldönti, miért és hogyan kezelik az adatot, és ez az önök, akkor is, ha mi üzemeltetjük a rendszereket. A mi szerepünk általában az adatfeldolgozóé, az adatfeldolgozó pedig a megbízójának jelent, nem a felügyeleti hatóságnak; gyorsan, hogy az önök órája ne a mi átfutási időnkkel induljon. Nem vagyunk ügyvédi iroda és adatvédelmi tisztviselő sem: hogy valami bejelentendő-e, hogy a kockázat elég magas-e az érintettek tájékoztatásához, és mit mond ez az üzenet, jogi ítélet, és olyasvalakire hagyjuk, aki ehhez képesített.
Kérdések, amelyeket gyakran kapunk
A négy, amely a leggyakrabban visszatér.
Minden incidenst be kell jelenteni?
Nem. Nem kell bejelenteni, ha az incidens valószínűleg nem jár kockázattal azokra nézve, akiknek az adatáról szó van. Ez a kivétel szűkebb, mint látszik, mert az ő kockázatukon múlik, nem a szervezet kárán. A rögzítés mindig kötelező: a be nem jelentett incidens is a saját nyilvántartásba tartozik, a döntés indoklásával együtt. Ez jogi ítélet; mi a tényeket szállítjuk alá, nem mi hozzuk meg.
Pontosan mikor indul a 72 óra?
A felfedezéskor, nem az eseménykor. Az a pillanat indítja az órát, amikor a szervezetben valaki észszerűen tudhatott az incidensről; az az incidens, amely hat hónapig tartott, és ma reggel fedezték fel, a határidejét ma reggeltől kapja. Ezért éri meg rögzíteni, mikor érkezett be egy bejelentés, és ki mit tett vele: ez a pillanat később a számítás kezdőpontja lesz.
Számít-e az elveszett laptop, ha titkosított volt?
Igen, de másként végződik. Az incidens megtörtént, tehát bekerül a nyilvántartásba, és mérlegelik, kell-e bejelenteni. Ha az adatot ma is érvényes módszerrel titkosították, és aki megtalálta, nem rendelkezik a kulccsal, az érintettek kockázata alacsony, és általában külön tájékoztatni sem kell őket. Éppen ezért a titkosított meghajtók és pendrive-ok többet adnak a nyugalomnál: az eredményt változtatják meg, nem csak az esélyeket.
Önök teszik meg helyettünk a bejelentést?
Nem. A bejelentés annak a szervezetnek a dolga, amely eldönti, miért kezelik az adatot, és ez az önök, akkor is, ha mi üzemeltetjük a rendszereket. Általában mi vagyunk az adatfeldolgozó, az a szerep pedig a megbízónak jelent, nem a felügyeleti hatóságnak. Amit teszünk: elég gyorsan elérjük önöket, és átadjuk a tényeket, amelyekre a bejelentés épül: mely fiókok, mely eszközök, mely időszak. Nem vagyunk ügyvédi iroda és adatvédelmi tisztviselő sem.
További olvasnivaló
Ami előtte van, és ahol ez egy szabványban megjelenik.
Megnézzük, tudnának-e válaszolni ezekre a kérdésekre?
Mondják el, mi rögzül ma, és meddig marad meg. Megmondjuk, a bejelentési űrlap mely kérdéseire tudnának most válaszolni és melyekre nem, és mi kell a második lista javításához.
Gyakorlatias IT-tudás az Ön postaládájában
Új útmutatók az üzemeltetésről, a biztonságról és a munkaállomásokról, azok írják, akik a munkát végzik. Semmi üzletieskedés, és egyetlen kattintással leiratkozhat.