
Sérülékenységkezelés: a vizsgálati jelentéstől a kijavított találatig
A sérülékenység vizsgálat csak a kezdet. A sérülékenységkezelés mindaz, ami utána történik: ki kapja a találatot, mi jön először, mikor van kész, és hogyan bizonyítható. A legtöbb szervezetnél a szkenner jól fut, a jelentés pedig ott marad. Ez az a sorrend, amely a sebezhetőségek listájából fenntartható folyamatot csinál.
A szkenner találatokat ad. A sérülékenységkezelés gondoskodik arról, hogy minden találatnak gazdája, határideje és utólagos ellenőrzése legyen.
Ne csak a CVSS-pontszám alapján rangsoroljanak. A sorrendet az dönti el, hogy aktívan kihasználják-e a hibát, elérhető-e kívülről a rendszer, és mennyire fontos.
A kivétel a rendszer gazdájának döntése, indoklással, ideiglenes intézkedéssel és lejárati dátummal. Lejárati dátum nélkül ez egy elfelejtett találat.
A sérülékenységkezelés a jelentés után kezdődik
A sérülékenység vizsgálat megmondja, mi van nyitva. A kezelés az a kérdés, mit tesznek vele, és ez hetente visszatér, mert hetente jelennek meg új sebezhetőségek, és a környezet is változik. Egy mappában landoló kétszáz soros jelentés nem biztonság, hanem archívum.
A folyamatnak hat lépése van, és csak akkor működnek, ha mind a hat le van írva:
- Tudni, mi van: leltár, amelyben minden rendszernek gazdája van.
- Találatok gyűjtése: a szkennerből és más forrásokból, egy listába.
- Rangsorolás: súlyosság, kihasználás, elérhetőség és a rendszer fontossága szerint.
- Kiosztás: találatonként gazda és határidő.
- Megoldás, korlátozás vagy elfogadás: az utóbbi csak döntéssel.
- Ellenőrzés és jelentés: újravizsgálat, és annak bemutatása, hogyan halad.
A legtöbb szervezetnél a negyedik lépés áll le. A szkenner fut, mindenki látja a listát, és senki sem érzi a 47. sort a magáénak.
Leltár nélkül nem tudják, mi marad ki
A szkenner csak azt látja, amit elér. A három hete otthon lévő laptop, a részleg által maga rendelt felhőszolgáltatás vagy a hatókörön kívüli hálózatrész szervere egyetlen jelentésben sem szerepel. Az érett folyamat első dolga ezért láthatóvá tenni a különbséget aközött, amiről azt hiszik, hogy megvan, és aközött, amit a vizsgálat talál.
Rendszerenként legalább négy dolgot rögzítsenek:
- Gazda: ki dönt a rendszerről, nem csak ki üzemelteti.
- Fontosság: mi áll le, ha kiesik vagy kiszivárog. Elég a magas, közepes, alacsony besorolás.
- Elérhetőség: az internetre néz, csak a belső hálózaton van, vagy elszigetelt részen?
- Ki frissítheti: Önök, az IT-partner vagy a szállító. Nyomtatóknál, kameráknál, pénztáraknál, orvosi és ipari berendezéseknél gyakran a gyártó, és ez dönti el, milyen gyorsan lehet lépni.
Kombinálják a hálózati vizsgálatot a munkaállomásokon futó ügynökökkel. A hálózati vizsgálat ismeretlen eszközöket talál, az ügynök akkor is látja a laptopot, ha az nincs az irodában.
Honnan jönnek a találatok
A szkenner a legnagyobb forrás, de nem az egyetlen. Egy használható folyamat mindent egy listába tesz, hogy ugyanaz a sebezhetőség ne jöjjön elő háromszor három gazdával:
- A sérülékenységi szkenner, belülről és kívülről.
- A munkaállomások biztonsági szoftvere, mert sok EDR-megoldás hiányzó frissítéseket és sebezhető szoftvert is jelez.
- Szállítói biztonsági közlemények és a nemzeti szervezetek figyelmeztetései: Magyarországon a Nemzeti Kibervédelmi Intézet ad ki riasztásokat a sebezhetőségekről.
- Behatolásvizsgálati jelentések és audittalálatok. Ezek azt találják meg, amit a szkenner nem, például a túl tág jogokat vagy a saját alkalmazás hibáit.
- Külső bejelentések, ügyféltől vagy kutatótól. Legyen cím, ahová ezek érkeznek, és valaki olvassa.
A cél nem a legnagyobb lista, hanem az egy lista. A duplikátumokat rendszer és sebezhetőség szerint szűrjék, ne forrás szerint.
Rangsorolás: a CVSS kezdet, nem sorrend
Minden sebezhetőség 0 és 10 közötti CVSS-pontszámot kap, és csábító felülről kezdeni. Ez rosszul működik: az első vizsgálat gyakran több tucat kritikus sort ad, és a pontszám azt mondja meg, milyen súlyos lehet egy hiba műszakilag, nem azt, mennyire valószínű, hogy Önöknél kihasználják. Négy kérdés élesíti a sorrendet:
- Aktívan kihasználják? Az amerikai CISA nyilvános listát vezet az ismerten kihasznált sebezhetőségekről (KEV-katalógus), a FIRST szervezet EPSS-pontszáma pedig a kihasználás valószínűségét becsüli. Ami a listán van, az előre megy.
- Elérhető kívülről a rendszer? Ugyanaz a kritikus hiba egy VPN-átjárón más, mint egy csak belül futó gépen.
- Mennyire fontos a rendszer? A könyvelés vagy a tartomány megelőzi a tesztszervert.
- Van már más intézkedés? A kikapcsolt vagy elszigetelt szolgáltatás csökkenti a kockázatot, akkor is, ha a szoftver még nem frissült.
Ebből készítsenek kevés osztályt, például négyet, és minden osztályhoz rendeljenek határidőt. Így senkinek sem kell soronként vitatkoznia.
Minden találatnak gazda és határidő
A név nélküli találatot nem oldják meg. Rögzítsék, ki felel rendszertípusonként: a munkaállomásokért az üzemeltetés, egy üzleti alkalmazásért az alkalmazásgazda és a szoftverszállító, egy hálózati eszközért a hálózat kezelője. Találatonként vagy találatcsoportonként készüljön jegy, hogy a haladás ugyanabban a rendszerben legyen, mint a többi munka.
A frissítés a megoldás egyik módja, nem az egyetlen. Néha elég a konfiguráció módosítása, máskor kikapcsolnak egy szolgáltatást, tűzfalszabályt adnak hozzá, vagy lecserélik az eszközt. A frissítések kihelyezéséről a patch management cikkben írunk, a sérülékenységkezelés az a réteg fölötte, amely eldönti, mi jön először, és ellenőrzi, sikerült-e.
Az osztályonkénti határidőket egyszer állapítsák meg, a vezetéssel együtt, hogy ne kelljen incidensenként újra vitázni. Írják mellé, mi történik túllépéskor: ki kap róla hírt, és ki dönt.
Kivételek: kockázat elfogadása lejárati dátummal
Nem minden készülhet el időben. Egy gyártógép olyan operációs rendszeren fut, amely már nem frissül, a szállítónak még nincs megoldása, vagy egy frissítés megszakít egy szükséges kapcsolatot. Ez normális. Ami nem, az az, hogy egy ilyen találat csendben a listán marad.
A működő kivételnek öt része van:
- A rendszer gazdájának döntése, nem az üzemeltetőé. Aki a kockázatot viseli, az fogadja el.
- Indoklás, amely egy év múlva is érthető.
- Ideiglenes intézkedés, például elszigetelés, hozzáférés korlátozása vagy fokozott megfigyelés.
- Lejárati dátum, amikor a döntést újra megvizsgálják.
- Hely a jelentésben, hogy a kivételek száma látható maradjon.
Annak bemutatása, hogy a folyamat működik
Egy találat csak akkor zárt, ha egy új vizsgálat megerősíti, hogy eltűnt. A jegy „megoldott” állapotba tétele állítás, az újraellenőrzés a bizonyíték. Ütemezzék automatikusan.
Ne a sebezhetőségek összesített számát jelentsék, mert ez keveset mond, és minden új publikációval ingadozik. Amit érdemes:
- Hány találat lépte túl a határidejét, osztályonként.
- Mennyi ideig tart átlagosan a megoldás, szintén osztályonként.
- Hány kivétel van nyitva, és ebből hány érte el a lejárati dátumát.
- Hány olyan rendszert talált a vizsgálat, amely nem volt a leltárban.
Ezt akarja látni egy auditor vagy egy ügyfél is. Az ISO/IEC 27001-ben külön kontroll foglalkozik vele (8.8, a műszaki sebezhetőségek kezelése), a NIS2 pedig kifejezetten említi a sebezhetőségek kezelését a szervezet által megteendő intézkedések között.
Hol ér véget a munkánk
Amit vállalunk. Az általunk üzemeltetett környezetben vizsgálunk, rangsorolunk és megoldjuk a találatokat: munkaállomások, szerverek, hálózat, Microsoft 365. Vezetjük a listát a gazdákkal és határidőkkel, ütemezzük az újraellenőrzést, és a fenti formában jelentünk.
Amit nem vállalunk. Más szállító szoftverének kódját nem módosítjuk: az üzleti alkalmazás sebezhetőségénél az a szállító a soros, és mi követjük. A kockázat elfogadásáról nem mi döntünk, hanem a rendszer gazdája. Nem vagyunk auditorok sem: senkit sem tanúsítunk, és nem jelentjük ki, hogy a folyamat megfelel az ISO 27001-nek vagy a NIS2-nek. Ezt független auditor vagy a felügyelet ítéli meg.
Kérdések, amelyeket gyakran kapunk
Az az öt, amely a legtöbbször előkerül.
Mi a sérülékenységkezelés?
Az a folyamatos tevékenység, amellyel a rendszerek sebezhetőségeit megtalálják, rangsorolják, megoldják és ellenőrzik. A vizsgálat csak a kezdet, a folyamat gondoskodik arról, hogy minden találatnak gazdája, határideje és újraellenőrzése legyen. Angolul vulnerability managementnek hívják.
Mi a különbség a sérülékenységkezelés és a patch management között?
A patch management a frissítések kihelyezéséről szól: melyiket, mely eszközökre és mikor. A sérülékenységkezelés tágabb: eldönti, melyik sebezhetőség jön először, a frissítés-e a jó megoldás, vagy elég más intézkedés, és valóban megszűnt-e a probléma. A frissítés a találat megoldásának egyik módja.
Hogyan dől el, melyik sebezhetőséget javítsák először?
A CVSS-pontszámnál többet kell nézni. Előre megy az a hiba, amelyet aktívan kihasználnak, kívülről elérhető rendszeren van, és a rendszer fontos a cégnek. Az olyan nyilvános források, mint a CISA KEV-katalógusa és az EPSS-pontszám, segítenek megbecsülni a kihasználás esélyét.
Szabad egy sebezhetőséget meghagyni?
Igen, ha a rendszer gazdája tudatosan így dönt. Ilyenkor rögzítsék az indoklást, tegyenek ideiglenes intézkedést, például elszigetelést vagy fokozott megfigyelést, és adjanak meg lejárati dátumot, amikor a döntést felülvizsgálják. A lejárati dátum nélküli kivétel elfelejtett találat.
Ki tudják jelenteni, hogy a sérülékenységkezelésünk megfelel a NIS2-nek vagy az ISO 27001-nek?
Nem. A folyamatot az általunk üzemeltetett környezetben kialakítjuk és végrehajtjuk, és átadjuk az auditor által kért jelentést. Hogy megfelel-e, azt független auditor vagy a felügyelet ítéli meg, mi senkit sem tanúsítunk.
Tovább olvasna
Amihez ez a folyamat kapcsolódik.
Adjunk sorrendet a vizsgálati jelentésnek?
Küldjék el a legutóbbi jelentést. Osztályokba soroljuk a találatokat gazdával és határidővel, hogy egyértelmű legyen, mi kell a héten, és mi várhat.
Gyakorlatias IT-tudás az Ön postaládájában
Új útmutatók az üzemeltetésről, a biztonságról és a munkaállomásokról, azok írják, akik a munkát végzik. Semmi üzletieskedés, és egyetlen kattintással leiratkozhat.