
Felhőszolgáltató: Azure, AWS vagy maradni, ahol van
A felhőszolgáltató kiválasztása ritkán műszaki kérdés. Arról szól, milyen licencekért fizetnek már, mit tud a csapat, és melyik alkalmazás nem hajlandó költözni. Ez a három válasz általában eldönti a kérdést, mielőtt bárki megnyitna egy összehasonlító táblázatot.
A legtöbb, Microsoft 365-öt használó középvállalatnál az Azure a legkisebb ellenállás útja: az identitás, a licencelés és a támogatás egy helyen marad. Az AWS akkor jobb, ha egyedi alkalmazásról van szó, ha a fejlesztők már ott dolgoznak, vagy ha egy felügyelt szolgáltatás indokolja.
A helyben maradás továbbra is érvényes válasz. A VMware licencváltozásai óta sok szervezet Nutanixra vagy Proxmoxra lép, nem a nyilvános felhőbe, főleg ott, ahol az adatmennyiség miatt az adatkivitel a döntő.
Bármit választanak, a költségkontrollt az első naptól tervezzék be. A felhőszámla nem a platform miatt csúszik el, hanem azért, mert senkié.
Induljanak ki abból, amiért már fizetnek
Szinte minden szervezet, amellyel dolgozunk, már használ Microsoft 365-öt. Az identitás, az eszközkezelés, a levelezés és a közös munka tehát már ott van. Az Azure hozzáadása főként beállítás, egy második platform viszont második tudáskészlet, második számla és második támogatási kapcsolat.
Ez nem azt jelenti, hogy az Azure műszakilag jobb. Azt jelenti, hogy egy platform teljes költségébe beletartoznak az emberek, akiknek este tizenegykor üzemeltetniük kell. A modellek különbségéről az IaaS, PaaS és SaaS cikkben írunk.
Mikor jobb válasz az AWS
Tapasztalatunk szerint három helyzetben. Ha egyedi fejlesztésű alkalmazásról van szó, és a fejlesztők már ismerik az AWS eszköztárát, mert átállításuk drága és lassú. Ha egy adott felügyelt szolgáltatásnak valóban nincs megfelelője, és központi a termék szempontjából. És ha egy ügyfél vagy ágazat ezt várja el.
Két platform együtt is jól üzemeltethető. Csak döntésnek kell lennie és nem véletlennek, mert a véletlenül kinőtt két platform többe kerül, mint bármelyik szándékosan.
A VMware-kérdés
A VMware licencváltozásai sok szervezetet arra késztettek, hogy újra elővegyenek egy lezártnak hitt döntést.
| Lehetőség | Akkor illik | Mire figyeljenek |
|---|---|---|
| Marad a VMware | Nagy, stabil környezet, és a megújítás még vállalható | A következő megújítást is modellezzék, ne csak ezt |
| Nutanix | Támogatott kereskedelmi platformot akarnak, migrációs úttal és gyártói háttérrel | Hardverkompatibilitás és maga az átállás költsége |
| Proxmox | A csapat otthon van a nyílt forráskódban, és a környezet mérete mérsékelt | A támogatási modell: kit hívnak hajnali háromkor |
| Azure vagy AWS | A terhelések felhőbe valók, és az adatmennyiség szerény | Az adatkivitel és a felhőt büntető licencek |
Az alkalmazások, amelyek nem hajlandók költözni
Minden környezetben van egy-kettő. Fizikai géphez kötött licencű üzleti alkalmazás, Citrixen közzétett program, amelyhez senki sem akar nyúlni, saját változtatási naptárral futó SAP-környezet, vagy valami hardverkulccsal. Ezek nem okok a migráció elvetésére, de arra igen, hogy köréjük tervezzék, és ne félúton fedezzék fel őket.
Először ezeket leltározzuk. Ahol a konténerek segítik a költözést, Dockert és Kuberneteset használunk; ahol az operációs rendszer a korlát, Red Hat, SUSE és Ubuntu rendszerekkel dolgozunk.
A számla és a mentés nem oldódik meg magától
A felhőköltség ritkán robban, inkább kúszik. Három szokás a legtöbbet megoldja: mindent címkézzenek, hogy a költség csapathoz köthető legyen, a tíz legnagyobb tételt havonta nézzék át, és legyen olyan költségvetési riasztás, amely egy emberhez érkezik.
Az Azure-ra vagy AWS-re költözés azt változtatja meg, hol van az adat, azt nem, ki felel a visszaállításáért. A megosztott felelősség modellje szerint a platform az infrastruktúrát garantálja, az adat és a beállítás az Önöké. Felhős terheléseket ugyanazért mentünk Veeammel, amiért a helyieket; lásd a mentés szolgáltatásként oldalt.
Hogyan visszük végig a migrációt
Először leltár, aztán hullámterv, majd pilot legalább egy nehéz felhasználóval, végül hullámok valóban kipróbált visszaúttal. A csúcsidőn kívül migrálunk, ami egy boltnál azt jelenti, hogy nem decemberben, egy iskolánál, hogy nem vizsgaidőszakban.
A folyamatot a felhőmigráció oldalon írjuk le, a részleges megoldásokat a hibrid felhő cikkben. Ha a szolgáltatóváltás is napirenden van, olvassa el a Data Act oldalát.
Kérdések, amelyeket gyakran kapunk
Ami a platformválasztás kapcsán a leggyakrabban felmerül.
Azure vagy AWS egy középvállalatnak?
Ha már Microsoft 365-öt használnak, a legtöbb esetben az Azure. Az identitás, a licencelés és a támogatás egy helyen marad. Az AWS akkor jobb, ha egy fejlesztőcsapat már ott dolgozik, ha egy felügyelt szolgáltatás központi a termék szempontjából, vagy ha egy ügyfél megköveteli.
Van még értelme saját szervernek?
Igen, jó néhány esetben. A nagy adatmennyiség, a felhőt büntető licencek és a stabil, kiszámítható terhelések gyakran olcsóbbak saját hardveren. A kérdés nem az, hogy felhő-e vagy sem, hanem hogy melyik terhelés hova való.
Mit kezdjünk a VMware licenceléssel?
Modellezzék a következő két megújítást, mielőtt döntenének. Ha a szám vállalható, a maradás a legolcsóbb, mert a migráció sem ingyenes. Ha nem, a Nutanix és a Proxmox a két leggyakoribb alternatíva, és a köztük lévő döntés a kívánt támogatási modelltől függ.
Elég, ha európai adatközpontot választunk?
Az adat helyére igen, a joghatóságra nem. Az adat helye és az, hogy ki rendelkezik felette, két külön kérdés. Ha ez szerződés vagy szabályozás miatt fontos, nézzék meg a szolgáltató joghatóságát is, és vonjanak be jogászt.
Hol helyezkedik el ez nálunk
Azok a szolgáltatások és cikkek, amelyekhez ez a döntés kapcsolódik.
Nézzük át a jelenlegi platformját?
Írja meg, milyen licencekért fizetnek, milyen rendszerek futnak, és melyik nem költöztethető. Ebből kiderül, hol érdemes kezdeni.
Gyakorlatias IT-tudás az Ön postaládájában
Új útmutatók az üzemeltetésről, a biztonságról és a munkaállomásokról, azok írják, akik a munkát végzik. Semmi üzletieskedés, és egyetlen kattintással leiratkozhat.